A fa

A kanapék, ülőgarnitúrák, sarokgarnitúrák, franciaágyak gyártása során rendkívül fontos, hogy milyen alapanyagokat választunk. A Dominom bútorház szakemberei rendkívül nagy szakmai tapasztalattal és gyakorlattal rendelkeznek.

A fa, mint nyersanyag rengeteg helyen feltűnik. Felhasználásának kezdete valószínűleg eszközhasználatunk kezdetével egyezik.

A fa heterogén, higroszkópos, sejtes szerkezetű és anizotróp anyag. 40–50%-ban cellulóz, 15–25%-ban hemicellulóz rostokból áll, melyek közé a lignifikáció során 15–30% lignin rakódik. Tartalmazhat még gyantát, zsírokat, olajokat, viaszt, csersavat, színes és ásványi anyagokat. Ezek az összetevők határozzák mega fa színét, illatát, tartósságát. Érdekesség. hogy a frissen vágott fában 20–50%, a levegőn szárítottban 10–20% víz van. A fát rengeteg hagyományos mesterség használja fel, ezek mellet nagy jelentősége van a faiparban és a vegyiparban is.

A főként mérsékelt övi fákon jól megfigyelhetőek az évgyűrűk. Kialakulásukat az évszakok váltakozása okozza. Az évgyűrűben két pászta különböztethető meg: a tavaszi a nagy tápanyagfelvétel miatt lazább szövet, és a nyári ami már keményebb réteg. Az egyenletesebb időjárás miatt a trópusi fákban nem alakulnak ki évgyűrűk.

A fa illatát/szagát a benne lévő illóolajok határozzák meg. A frissen vágott fa illata jóval erősebb. A valódi cédrusfából készült szekrények állítólag távol tartják a molyokat. A kubai szivarok tartódobozaként, pedig cedrela fát használnak innen a jellegzetes illat.

A fafelület színe, fénye nagymértékben függ a ráeső fény szögétől, s valójában nem is csak a fa felszínét látjuk, hanem mélyebb rétegeket is. Például a bélsugarak gyakran kis tükörként verik vissza a fényt. A fa levegővel, fénnyel érintkező felületei idővel sötétednek, szürkülnek vagy fakulnak.

A faanyag egyik legfontosabb, a mindennapokban legtöbbször emlegetett tulajdonsága a keménysége. Meghatározásának egyik ismert eljárása a Brinell-féle módszer. A Brinell-keménység mérésekor 10 mm átmérőjű golyót nyomnak adott nagyságú erővel a fatestbe, a keménységre az így okozott horpadás átmérőjéből lehet következtetni. Fa esetén leggyakoribb mértékegysége a MPa, azaz megapascal. A Janka-féle eljárás – ami kimondottan faanyagok keménységét méri – ennek fordítottja: egy 11,28 mm-es, átmérője feléig az anyagba benyomott golyó mindig 1 cm² felületre hat, az ekkora benyomódáshoz szükséges erő adja meg közvetlenül a Janka-keménység mérőszámát. A fával dolgozó mesteremberek munkájuk során a fa keménységét ezekhez hasonló módon becsülik meg: hüvelykujjuk körmét megpróbálják az anyagba mélyeszteni, és ha semmilyen, vagy csak alig észrevehető nyom marad a felületen, akkor keményfáról, máskülönben a nyom mélységétől függően közepes keménységű, vagy puhafáról van szó.

Ha kérdése van, hívjon minket bizalommal vagy látogasson el a Dominom bútorház mintatermébe.